A ló kromoszómáinak száma (diploid szerelvényben) 64, ezek közül 31 pár szomatikus sejt és egy pár szexkromószóma. Az equidák különböző változataiban a kromoszómák száma az 1. táblázat szerint alakul. A táblázat magyarázatot ad a különböző rokonfajokkal való keresztezés lehetőségeire. A ló és szamár keresztezéséből származó öszvérnek nincs kiegyensúlyozott kromoszómaállománya, mert diploid sejtjeiben 63 kromoszóma van, és ez nem teszi lehetővé a szabályszerű számcsökkentő osztódást (meiosist). Ezért az öszvér többnyire terméketlen. Hasonló a helyzet a ló X zebra hibridekkel.
Érdekes eset a Przewalsky-Ió és a ló keresztezése, amely további generációkban is termékeny hibrideket ad. Ennek az a magyarázata, hogy valószínűleg a törzsfejlődés folyamán a Przewalsky-Ió két pár acrocentrikus kromoszómája egy pár metacentrikus kromoszómává fuzionált. Így a kromoszómák eltérő száma nem akadályozza a Przewalsky- ló X ló hibridek létrejöttét, mert a kromoszómák karjai, illetve a DNS mennyisége megfelelnek egymásnak (lásd  lószin genetika 1. táblázatot), és így nincs gátja annak, hogy a két szülő haploid kromoszómáiból kialakuljon egy diploid kromoszómaszerelvény. Jól szemlélteti ezt az 1. ábra.



1. ábra. A kromoszómák centrális fúziója
A centrális fúzió révén a két akrocentrikus kromoszóma egy metacentrikus kromoszómává egyesült, fuzionál. Az utolsó fázisban csupán a duplikációt láthatjuk. A törzsfejlődés során ez a jelenség valószínűleg gyakori volt. Így a fajra jellemző haploid kromoszómaszám eggyel csökken.

A centrális fúzió révén a kromoszóma haploid szerelvénye eggyel kevesebb lesz; ha az elveszett kis kromoszómadarab ok nem tartalmaznak funkcionális géneket, ez nem okoz biológiai rendellenességet. Az ábrán látható A és B kromoszóma összeolvad, és így a kromoszómák száma a haploid szerelvényben eggyel kevesebb lesz. Az utolsó fázisban csupán a duplikációt láthatjuk. A törzsfejlődés folyamán ez a jelenség valószínűleg gyakori volt. Valószínűleg ez a jelenség okozza a ló és a Przewalsky-Ió közötti kromoszómaszám-különbséget. Más emlősöknél is találtak hasonló esetet.
A grévi zebra és ló hibridjeinek 55 kromoszómája van és szintén terméketlen. Hasonló eredményekről számoltak be a szamár és a zebra keresztezésével kapcsolatban is.
Elvileg elképzelhető, hogy az öszvér kromoszómái olyan módon válnak szét a meiózis alkalmával, hogy az továbbfejlődésre képes sejteket eredményez, és az állat termékennyé válhat. Néhány alkalommal valóban leírtak termékeny öszvérkancát sajnos anélkül, hogy megfelelő szövettani vizsgálatokat végeztek volna. Termékeny öszvér ménről viszont még nem számolt be senki.
 

Az ivar öröklődése

Az állatok nemét az ivari kromoszómák határozzák meg: az XX kromoszómát hordozó állat kanca, az XY kromoszómájú pedig csődör lesz. Elméletileg az ivararánynak ennek megfelelően 50-50%-osnak kellene lennie (2. ábra). Nagyszámú csikó születésének vizsgálata viszont azt mutatja, hogy mindig valamivel több méncsikó születik.

 
2. ábra. Az ivar öröklődése
Az ivari kromoszómák 50-50% ivararányt determinálnak. Az ettől való eltérést legtöbben a nőivar nagyobb vitalitásával, fitnessével, illetve az y kromoszómát hordozó spermiumok nagyobb mozgékonyságával magyarázzák

(Pl. 1925-1928 között Angliában 3247 telivér mén-, 3173 kancacsikó született. Az arány 48,5: 51,5). Általában úgy számolnak, hogy mintegy 1%-kal kevesebb kanca- csikó születik, mint az várható lenne. Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy az Y kromoszómát hordozó spermiumok előnyt élveznek a petesejt megközelítésekor adódó "versenyfutásban" , és ez okozza a leírt eltérést. A hímivar méhen belüli és perinatális vesztesége viszont nagyobb. Ez á hímivarban nagyobb mértékben érvényesülő rendellenességekkel magyarázható, hiszen az Y kromoszóma alig hordoz genetikai információt, és így nem tudja kompenzálni az egyetlen X kromoszómában lévő esetleges hibákat.
 

Gének és tulajdonságok

A tenyésztő tulajdonságokkal dolgozik. Ezek öröklődését a gének határozzák meg. Előfordul, hogy egy-egy gén csak egy tulajdonságot határoz meg, de az is megtörténik, hogy egyetlen gén több tulajdonságra is hatással van (pleiotropia). Fordítva, az az eset gyakran előfordul, hogy egy tulajdonság kialakításában több génnek van szerepe (poligénes tulajdonságok).
Az örökléstan nemcsak azzal foglalkozik, hogy az egyik generáció tulajdonságai miképpen mennek át a következő nemzedékre, hanem azzal is, hogy az öröklés alap- elemei milyen bonyolult biokémiai mechanizmus (enzimek, fehérjék) segítségével alakítják ki a sejteket, szerveket, illetve tulajdonságokat. A tulajdonságok többnyire rend- kívül összetettek, viszonylag kevés az egyszerű öröklődésű és egyszerűen kifejezhető jellegvonás. A tulajdonság sokszor absztrakció terméke, és nem mindig érthető és értelmezhető könnyen. A modern sportlótenyésztésben rendkívül fontos "lovagolhatóság" kialakításában pl. sok anatómiai és pszichológiai tényező együttese vesz részt.
 

Öröklésmenetek

Mint minden állatfajban, a ló esetében is a következő öröklésmeneteket lehet megkülönböztetni:
1. oligogénes öröklés (mendeli öröklésmenet):
a) heterodinám ( domináns-recesszív);
b) homodinám (intermedier vagy kodomináns).
Általában így öröklődnek a kvalitatív tulajdonságok.
2. poligénes öröklésmenetek:
a) additív öröklésmenet,
b) nem additív "szabálytalan" öröklődés (gén- és lokuszkölcsönhatások, heterózis).
Többnyire így öröklődnek a kvantitatív tulajdonságok.
A viszonylag egyszerűnek látszó és a faktorális vagy populációgenetika szabályait követő öröklődésmeneteket bonyolultabbá teszik a következők:
- az episztatikus hatások (más lokuszok génjeinek befolyása),
- modifikáló gének hatása,
- pleiotrópia,
- a citoplazmás öröklés még jórészt feltáratlan jelenségei,
- a linkage,
- a környezethatás,
- a nem teljes dominancia,
- a nem teljes expresszivitás,
- a nem teljes penetranciának nevezett jelenség.

A mendeli öröklésmenet (kvalitatív tulajdonságok)

Mendeli öröklésmenetnek nevezzük azoknak a tulajdonságoknak az öröklődését, amelyek egy vagy néhány génpár hatásán alapszanak. Ezek lehetnek homozigóta állapotban, ha a két gén (allélpár) egyforma, vagy heterozigóták, ha az allélpár tagjai nem egyformák. Ez utóbbiak egymásra hatása, interakciója többféle lehet aszerint, hogy elnyomják vagy különböző mértékben hagyják érvényesülni egymás hatását. Eszerint többféle öröklésmenetet különböztetünk meg, amelyek az 2. táblázat láthatók.

2. táblázat. A mendeli öröklésmenetek modern értelmezése, azonos lokusz génjeinek kölcsönhatása

A heterodinám öröklésmenet, a domináns recesszív gének Egy-egy kromoszóma azonos helyén (locus) előfordulnak olyan gének, amelyek
egyike a másik hatását teljesen elnyomja (komplett dominancia). Például:
- a G domináns gén a ló színének az első vedlés utáni szürkülését okozza;
- a g recesszív gén pedig a többi színt adó gén hatását hagyja érvényesülni, azaz a ló
nem lesz szürke (4. ábra).

4. ábra. Heterodinam öröklésmenet a lóban
Az ábra a párosítás lehetséges eseteit mutatja, feltüntetve a genotípust, fenotípust és a várható gyakoriságot. A pej csak példa, helyette sárga vagy fekete is szerepelhetne

Ha az egyik tulajdonság nem fedi el tökéletesen a másikat, nem teljes dominanciáról, nem teljes expresszivitásról vagy tökéletlen penetranciáról beszélünk. Az intermedier öröklés köztes tulajdonságot jelent, a kodomináns öröklésmenetben mindkét tulajdonság egyenlő mértékben észlelhető. Overdominancia, ill. szuper- dominancia esetén a kérdéses tulajdonság a heterozigótában nagyobb mértékű, mint a homozigótában

Nem teljes (inkomplett) dominancia

Nem teljes dominanciáról akkor beszélünk, ha a domináns gén nem nyomja el teljesen a recesszív gént, azaz a heterozigóta nem teljesen azonos a domináns homozigótával. Pl. az A gén okozza, hogy aló testén (farok, sörény, lábvégek kivételével) a fekete pigment (eumelanin) vöröses színűvé változik. Ez domináns az a génnel szemben, ame- lyik nem hat az eumelanin képződésére, hanem a fekete színt hagyja érvényesülni. Ezért
- az AA genotípus pej,
- az aa genotípus fekete,
- az Aa genotípus sötétpej.
Látható a példából, hogy a nem teljes dominancia jelensége tulajdonképpen az intermedier örökléssel rokon.

Homodinám öröklődés

Homodinám örök1ődéskor a kétféle gén azonos lokuszon, a két homozigótától eltérő típust produkál, heterozigóta állapotban. Az 5. ábrán látható, hogy a pej és cremello színű lovak keresztezése a fakó egy változatát eredményezte, amely a szín intenzitása szempontjából a kettő közötti köztes típus. Ezt az öröklést szokták intermedier öröklés- menetnek is nevezni

5. ábra. Homodinám (intermedier) öröklés a lóban A D gén szerepe a szín változatosabbá tétele

A homodinám öröklésmenethez hasonló jelenség a kodomináns öröklés is. Erről akkor beszélünk, ha a fenotípusban jól érzékelhetően egymás mellett megnyilvánulnak a domináns gének.
Így például ha a ló transzferrinének* két típusát TfD és TF hordozó két homozigóta
állatot pároztatunk, az eredmény a következő lesz:

* A vérszérumban lévő fehérjetermészetű anyag, amely többféle változatban fordul elő, ezért a vércsopor- tokhoz hasonlóan egyedi azonosításra és származásvizsgálatra használható.

 Szülők: TfD TfF X TfF TF
Utódok: TfD TF
Ha ezeket ismét egymással hozzuk össze:
Szülők: TfD TfF X TfD TfF
Utódok: TfD TfD TfD TfF   TfD TfF TfF TfF

A két heterozigóta keresztezéséből kapunk tehát egy-egy homozigótát és két heterozigótát 1 : 2 : 1 arányban. Itt a vizsgálat alkalmával kapott fenotípusos eredmény a genotípust is mutatja. A példákból látható, hogy az ismertetett öröklésmenetek sokszor első- sorban értelmezésben és elnevezésekben különböznek egymástól.

Többszörös allélia

Megtörténik, hogy egy lokuszon többféle gén is variálódhat, nemcsak kettő. Ezek egymáshoz viszonyítva lehetnek heterodinám viszonyban domináns-recesszív sorozatot alkotva, vagy lehetnek homodinám jellegűek kodomináns, ill. intermedier hatással. Általában úgy tartjuk, hogy az eredeti (vad) allélekkel szemben mutációk, hirtelen megváltozások eredményezték a többféle al1élt, a törzsfejlődés és domesztikáció évezredei folyamán.
Pl. a vércsoport A lokuszán a következő kodomináns allélek fordulnak elő: A1-A2-A'-H.
Ebből a négy allélből egy-egy állatban természetesen csak egy pár lehet, azaz kettő, amely lehet egyforma (homozigóta) vagy kétféle is (heterozigóta). Ilyen többszörös allélia a színek öröklődésében is előfordul (1. ott).
Ha egy lokuszon többféle gén fordulhat elő, amelyek egymással szemben domináns - recesszív hatásúak, episztatikus sorról beszélünk. Nem tévesztendő össze az episztázissal.

Dihibrid keresztezés* (független öröklés)

Akkor beszélünk dihibrid keresztezésről, ha a tenyészpár egyedei két tulajdonságban különböznek egymástól. Ilyen példát mutat be a 6. ábra.

* A genetikában akkor is keresztezésről beszélnek, ha a pároztatott egyedeknek csak egyetlen lokuszán vannak eltérő gének.

6. ábra. Dihibrid keresztezés (tipikus független öröklésmenet)
 

Az első nemzedék (F1) egyedei egyformák lesznek, a második nemzedék (F₁x F₁ = F₂) viszont 9: 3: 3: 1 arányban eltérő fenotípusú egyedekből áll. Ez a tipikus dihibrid arány. Ha a kettő közül az egyik intermedier öröklődésű tulajdonság, az arány a következőképpen alakul (a szürke G és g pl. pej - domináns-recesszív, valamint a De és Dd kodomináns vércsoport példáján bemutatva):
Szülők: GGDeDe és ggDdDd
Első nemzedék: GgDeDd egységesen szürke, heterozigóta és mindkét vércsoport megtalálható benne.
A második nemzedék:

    Az azonos fenotípus közötti arányok a dominánsan öröklődő szín esetében 12: 4, a kodominánsan öröklődő vércsoport esetében 8 : 4 : 4 és a kombinált fenotípusok esetében pedig: 6: 3: 3: 2: 1 : 1
    Ha mind a kettő intermedier öröklésmenetet követ, a helyzet még bonyolultabb. Ezt a DeDd vércsoport és kétféle transferrin TfM és Tf0 példáján lehet jól érzékeltetni:

az első nemzedék egységesen a heterozigóta formát mutatja: DeDd   TfM   Tf0,
a második nemzedékben pedig a következő arányok adódnak:
DeDe TfM TfM -1      DdDd TfM TfM - 1    DeDd TfM TfM - 2
DeDe Tf0 Tf0 - 1       DdDd Tr0 Tf0 -1       DeDd Tf0 Tf0 - 2
DeDe TfrM Tf0 - 2     DdDd TfM Tf0 - 2     DeDd TfM Tf0 - 4
 

Eltérés a várt fenotípusos aránytól
 

A mendeli öröklésmenetek esetén megtörténik, hogy az elméletileg várt aránytól lényeges eltérést tapasztalunk. Ennek az lehet - többek között - az oka, hogy valamelyik genotípus letális, már magzatkorban elpusztul, és így nem születik meg. Erre a ló vonatkozásában érdekes példát szolgáltat a W gén, amelyik heterozigóta formában fehér színű lovat eredményez, de homozigóta állapotban letális.
Két ilyen heterozigóta fehér ló lehetséges utódait és azok arányát mutatja az 7. ábra (a bonyolult színöröklődésből csak két génpárt veszünk figyelembe, feltételezve, hogy a többi mind homozigóta állapotban van mindkét ivarban, és ezért nem befolyásolja az utódok geno- és fenotípusát).

7. ábra. A letális fehér szín öröklődése
Az arány: 8 teher - 3 pej: 1 sárga (homozigóta teher elpusztult)

Ilyen esetben az arányokat nem mindig könnyű értelmezni. A 3. táblázat néhány olyan génvariációt mutat, amely a dihibrid keresztezésben rendellenes számarányokat eredményez a fenotípusokban.

3. táblázat. Rendellenes öröklési számarányok (a számok a fenotípusos arányt mutatják)