Az idegrendszer a szervezet összes szervének működését szabályozza, ingerek vezetésére és feldolgozására szolgál. Két részét különböztetjük meg, éspedig a központi és a környéki idegrendszert. A központi idegrendszer részei az agyvelő és a gerincvelő, a környéki idegrendszeré pedig az idegek és az idegdúcok. A környéki idegrendszerhez soroljuk még az autonóm vagy vegetatív idegrendszert is, amely bizonyos fokig önálló, de részben az agy-, gerincvelői idegrendszer befolyása alatt áll. Szerepe azon szerveknek a működtetése, amelyek a szervezet belső életét, növekedését, a szaporodást szolgálják. Az agyvelőt és a gerincvelőt kemény és lágy burok veszi körül. A kemény agyvelő- burok kettőzeteket alkot. Harántirányú kettőzete a kis agysátor, mélyen benyomul a kis- és a nagyagyvelő közé; gyakran elcsontosodik (agyvelővízkór vagy butacsíra).
    A páros agyvelőidegek közül kiemelendő a felső, illetve az alsó fogsort beidegző áll- csonti, valamint az állkapcsi ideg. A természetes testnyílások idege az arcideg, amely a fül, az ajkak, az orr, a pofa, a szemhéjak beidegzésében játszik szerepet [arcideg- (faciális-) bénulás]. A bolygóideg ellátja a fület, a garatot, a gégét, a nyelőcsövet, a mell- és a hasüregben helyeződő szerveket, és mint vegetatív ideg is jelentős.
    A gerincvelőidegek az agyvelőidegekhez hasonlóan párosak. Az elülső végtagot ellátó idegek közül a legerősebb az orsóideg, amely a végtag nyújtóizmait idegzi be. Bénulása- kor speciális típusú mozgászavar mutatkozik. A középideg érzőrostjai a csüdízület két oldalán, a bőr alatt felületesen, erek kíséretében haladnak (érzéstelenítés helye). A hátulsó végtagokat a comb- és az ülőideg látja el mozgató- és érzőrostokkal. Az ülőideg sípcsonti ágának érzőrostjai a hátulsó végtag csüdízületén kétoldalt, ugyancsak a bőr alatt futnak az ujj felé (érzéstelenítés helye). A szeméremideg végbelet, a gáttájékot, ménben a hímvesszőt, kancában a pérát, továbbá a combhasadék bőrét idegzi be.