A nyirokérrendszer
 

A nyirokérrendszer nyirokszervekből (nyiroktüszőkből és nyirokcsomókból) és nyirokerekből áll. A csoportos nyiroktüszők különleges alakja a mandula. A nyirokcsomók oda- és elvezető nyirokerek közé vannak iktatva. A rajtuk áthaladó, esetleg élő vagy élettelen idegen anyagokat tartalmazó nyirok több nyirokcsomón szűrődik meg a káros anyagoktól. A nyirokcsomó topográfiailag meghatározott helyen található. Testtájékok szerint a fej, a nyak, a mellkas, a has és a medence, valamint a végtagok nyirokcsomóit különböztetjük meg. Minden nyirokcsomónak megvan a gyökérterülete, ahonnan a nyirkot összegyűjti (1. ábra). Az áll alatti nyirokcsomók a torokjáratban a bőrön belül található, hosszanti csomóhalmazt képeznek. A kétoldali nyirokcsomók az érvágánynál < alakban egységes testben találkoznak (mirigykór). A garat mögötti nyirokcsomók a garat felső részén találhatók. A hónalji nyirokcsomók 4-7 cm, a könyöki nyirokcsomók 4-5 cm hosszúak, és az elülső végtagból gyűjtik össze a nyirkot. A felületes lágyéki nyirokcsomók ménben a hímvesszőtől jobbra és balra, kancában a tej mirigy alapján, a hátulsó részben beágyazva helyeződnek. A térdhajlási nyirokcsomók a hátulsó végtagból, a patától kezdődően szedik össze a nyirkot.

1. ábra. A fej nyirokcsomói
1. légzacskó; 2. atlasz; 3. a garat mö- götti nyirokcsomók alsó csoportja; 4. felső nyaki nyirokcsomó; 5. fültő alatti nyirokcsomó; 6. fültőmirigy; 7. áll alarti nyirokcsomó; 8. áll alarti nyálmi- rigy; 9. torkolati véna, v. jugularis